Öt bölcsességbuddha

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Egy, az öt bölcsességbuddhát ábrázoló Japán mandala
Aksobhja bölcsességbuddhát ábrázoló 13. századi tangka (tibeti hímzett selyemfestmény). A háttérben az öt bölcsességbuddha képe ismétlődik.

A vadzsrajána buddhizmusban, az öt bölcsességbuddha (kínaiul 金刚界五智如来 vagy 五方佛, japánul 五佛; Öt bölcsességtathágata kínaiul 五智如来 Wǔzhì Rúlái, japánul 五智如来 gocsi nyorai vagy 五大如来 godai nyorai; Öt nagyszerű buddha; öt dhjáni buddha; öt dzsina ami szanszkrit nyelven "győztes"t jelent), a történelmi Buddha öt jellemvonását hivatott ábrázolni; általános témája a vadzsrajána mandaláknak, s a Kúkai alapította japán singon buddhizmusban a meditáció és tisztelet elsődleges tárgyaként szolgál.

A dhjáni-buddha kifejezést először Brian Houghton Hodgson -brit származású természettudós- jegyezte fel Nepálban[1] a 19. század elején, ugyan nem igazolt egyetlen fennmaradt tradicionális forrásban sem.

Eredet[szerkesztés]

Az öt bölcsességbuddha fogalma később alakult ki, és a Buddha tiszta tudatosságára vagy tudására (szanszkrit: jñāna vagy nyána) vonatkozó koncepciók jógácsára-féle kidolgozásán alapul. A Buddha ezen tudásának fogalma (nyána) a Trikaja (szanszkrit nyelven három-test) elmélet részét képezi, amely szerint egy buddha három különböző testet is ölt. Mind az öt bölcsességbuddha a dharmakaja egy-egy aspektusa; a dharmakaja más néven a Buddha valóság-teste, a megvilágosulás alapjainak megtestesülése. Kezdetben csak két buddha jelent meg, akik a bölcsességet és együttérzést ábrázolták (Aksobhja és Amitábha). Egy későbbi megkülönböztetés viszont magában foglalta az erő (vagy tevékenység) illetve a szépség (vagy lelki gazdagság) aspektusait is. Az Arany fény szútrában (egy korai mahájána szútra) az alakokat Dundubishvara és Ratnaketu néven említik, amiből idővel Amóghasziddhi és Ratnaszambhava lett; a központi istenséget pedig Vairocsanának nevezték el. Amikor mandalákban ábrázolják ezeket a buddhákat, színük illetve a hozzájuk rendelt égtáj eltérhet. Különösen Aksobhja és Vairócsana lehet felcserélve.

Amikor Vairócsana mandalában ábrázolják őket, a következő az öt bölcsességbuddha elhelyezkedése:

Amóghasziddhi

(észak)

Amitábha

(nyugat)

Vairócsana

(főistenség/ közbenjáró)

Aksobhja

(kelet)

Ratnaszambhava

(dél)

Nevek[szerkesztés]

Más nyelveken:

Szanszkrit Kínai Japán Tibeti Vietnámi
Vairócsana 大日如來 Dàrì Rúlái
毘盧遮那佛 Pílúzhēnà Fó
大日如来, Dainicsi nyorai Nampar nangdze, Nam nang Đại Nhật Như Lai
Aksobhja 阿閃如來, Ajiu Rulai 阿閃如来, Asuku nyorai Mitrugpa A Súc Bệ Như Lai
Amitábha 阿彌陀佛, Ēmítuó Fó vagy Āmítuó Fó 阿弥陀如来, Amida nyorai Wöpakme A Di Đà Như Lai
Ratnaszambhava 寳生如來, Baosheng Rulai 宝生如来, Hósó nyorai Rinchen Jung ne Rin jung Bảo Sanh Như Lai
Amóghasziddhi 成就如來, Chengjiu Rulai 不空成就如来, Fukújóju nyorai Dön yö drub pa Dön drub Bất Không Thành Tựu Như Lai

Tulajdonságok[szerkesztés]

A mandala minden eleméhez kiterjedt számú asszociáció létezik, így a mandala egy titkosírássá válik, egy emlékezeterősítő vizuális gondolkodáshoz használatos eszközzé, egy fogalomtérképpé; egy közvetítő közeggé a dharma egészének megértéséhez, "dekódolásához." Néhány társítás:

Család/Buddha szín ← alkotóelem → szimbolizmus égtáj → bölcsességek → kötöttségek → kézmozdulat (mudrá) módja → a stresszhez való rossz alkalmazkodás Évszak
Buddha/Vairócsana fehér ← űrkerék középpont → mindent befogadóformaa dharma tanítása a dharma kerekének forgatása → tudatlanság/nemtörődömség nincs
Vadzsra/Aksobhja kék ← víz → jogar, vadzsra kelettükörszerű tudatosság → öntudat → alázatosság véd, megsemmisít → düh, gyűlölet tavasz
Padma (szent lótuszvirág)/Amitábha vörös ← tűz → Padma (szent lótuszvirág) nyugatérdeklődő → érzékelés → meditáció vonz, leigáz → önzőség nyár
Ratna/Ratnaszambhava arany/sárga ← Földékszer délkiegyensúlyozottság → érzés → adás dúsít, növel → büszkeség, mohóság (kapzsiság) ősz
Karma/Amóghasziddhi zöld ← levegő → dupla vadzsrák északmindent megvalósító → mentális képződmény, fogalom → vakmerőség kibékít → irigység tél

Az Öt bölcsességbuddhát az Öt bölcsességkirály védelmezi, s Japánban sűrűn ábrázolják őket együtt a két birodalom mandaláján; az Öt bölcsességbuddhaa Súrangama szútra által felfedett Súrangama mantrában található meg. Gyakorta ábrázolják hitveseikkel illetve saját Tiszta földjüket uralva. Kelet-Ázsiában a tiszta földön való újjászületésre való törekvés a központi lényege a Tiszta föld buddhizmusnak. Ugyan mind az öt buddhának van tiszta földje, úgy tűnik csak Szukhávatí (Amitábha tiszta földje), illetve sokkal kisebb mértékben Abhirati (Aksobhja tiszta földje, ahol olyan nagy mesterek is tartózkodnak, mint Vimalakirti és Milarepa) és Kecsara[2][3] (Vadzsrajoginí-Heruka tiszta földje) vonzották a földi törekvőket.[4]

buddha (Skt) hitves djáni bodhiszattva tiszta föld mag-szó (bídzsa)
Vairócsana Fehér tárá vagy Dharmadhatvisvari Szamantabhadra központi tiszta föld Akanisztha Ghanavjuha Om
Aksobhja Lokaná Vadzsrapáni keleti tiszta föld Abhirati Hum
Amitábha Pandara[5] Avalókitésvara nyugati tiszta föld Szukhávatí Hrih
Ratnaszambhava Mamaki[6] Ratnapani déli tiszta föld Srimat Trah
Amóghasziddhi Zöld Tárá[7][8] Visvapáni északi tiszta föld Prakuta Ah

Lásd még[szerkesztés]

Források és jegyzetek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Bogle, George; Markham, Clements Robert; and Manning, Thomas (1999) Narratives of the Mission of George Bogle to Tibet and of the Journey of Thomas Manning to Lhasa ISBN 81-206-1366-X
  • Bucknell, Roderick & Stuart-Fox, Martin (1986). The Twilight Language: Explorations in Buddhist Meditation and Symbolism. Curzon Press: London. ISBN 0-312-82540-4

Külső hivatkozások[szerkesztés]